Községünk története sajátos, de nem egyedülálló. Már a 13. században említik  nevét, ám a legtöbb alföldi településhez hasonlóan a Tatárjárás és a Török  Birodalom is elpusztította. A  területet csak a XX. század elején népesítették be a  telepesek, akik főképp az Alsó-Bácska területéről érkeztek. Valószínű, hogy a települést a bőtermő gyümölcsösök lehetősége  és a hirtelen gazdát kereső területek tették vonzóvá. Lakossága  az 1949-es  népszámlálási adatok alapján elérte a 4444  főt, jelenleg azonban már csak 1492 fő él a községben. A csökkenő népességszám ellenére bízhatunk abban, hogy az itt élők  szorgalmas munkájukkal mindig élhetővé teszik ezt a területet. Történelmünket részletesebben tárgyalja Rapcsányi Jakab: Baja és Bács-Bodrog  vármegye története című könyv e, amely 1934-ben jelent meg A magyar városok  monográfiája című sorozatban.

Jánoshalmától nyugatra fekszik Borota, azelőtt  Borot nevű község, amely a mohácsi vész előtt szereplő Borothi családtól kapta  nevét. Először 1237-ben találunk Borotról említést. 1400 körül Boróti Péteré  volt a k özség, de élt abban sok más nemes család is. 1519-ben  Boroti Lóránt Pált, a XVI. század elején Balassa Lászlót, majd Fülöp Ábrahám  apátot találjuk birtokban. 1580-tól 1590-ig a török uralom alatti időben a  török iratok is megemlítik a Borot nevű falut. 1658-ban Wesselényi Ferenc nádor  Borotát Serényi Pálnak adományozta. 1724 körül végleg nyoma vésza falunak, hogy  mi történt vele nem tudjuk, de már 1740-ben a Grassalkovicsokat találjuk  birtokban, kik azt feldarabolva, részben eladták, részben elajándékozták. A  feldarabolás után Zside és Borot puszta Rém községhez csatoltatott.Borota  önálló községgé 1910-ben alakult. Első gyűlésén, 1910. szeptember 14-én még  Hackenberger József rémi bíró elnökölt, de már december 15-én Kocsis József  borotai bíró volt az elnök. A községháza épületét Milla Antaltól 1910-ben  vették a jegyzői lakot ugyanakkor Horváth Andrástól a posta épületét pedig  Bényi Jánostól 1911-ben.

A község lakóinak száma 1911-ben 2760, 1931-ben 3738  volt. Területe 14204 kat. hold, melyből 2094 kat. hold szőlő. A község belterületén 241 ház, külterületén 538, összesen 779 ház volt az  1914-ben megejtett házszámozáskor. Az 1931-ben történt állatösszeírás alkalmával 676  ló, 696 szarvasmarha, 2196 juh, 3749 sertés volt a lakosság birtokában. 1926-ban épült egy iskolai tanterem a beltelken  továbbá az antallaposi iskola és tanítólak, a felsőszentkátai tanterem és  tanítólak, nemkülönben a 1929-ben az alsószentkátai iskola és tanítólak. 1925-ben vette a község a 202   kg súlyú nagy harangot és azt Szent István névre  keresztelték. A kis harang 18   kg. A községbe vezető műút 1926-ban adatott át a  forgalomnak. A Mavart autóbuszjárat 1929-ben indult meg. A posta is csak  1930-ban helyeztetett üzembe. A községnek már 1912-ben volt bábája, önálló  községi orvosa 1929-ben, önálló állatorvosa 1930-ban, gyógyszertára 1931-ben  lett.

(További képek a Gallériában)

A község első plébánosa Kozák Károly volt, akit  1923-ban Kainczy Imre, majd Mátis Kálmán követett. 1932-ben Simon Mátyás a  lelkek gondozója. A község 1912-ig rémi filia volt, 1912-ben lett önálló  lelkészséggé. A háború (I. Világháború-a honlap szerk.) után a község lényeges  fejlődést mutat, erre az időra esik az iskolák létesítése, a sporttelep vétele,  faiskola, az orvos, állatorvos, gyógyszertár rendszeresítése, postamesterség  létesítése stb. A r. k. egyház lelki vezetője Simon Mátyás plébános. Hét  tantermű r. k. iskolájuk van.

A r. k. Polgári Népkör, a Levente Egyesület, Polgári  Lövész Egyesület, Tűzoltó Egyesület és Vöröskereszt Egyesület működik a  községben.

A községnek van orvosa, állatorvosa, szülésznője,  két daráló malom, két szikvízgyára mellett, 7 szabó, 7 cipész, 2 pék, 5 bognár,  6 kovács, 3 géplakatos, 2 bádogos, 5 asztalos, 2 papucsos, 5 borbély, 2  mészáros, 5 varrónő és 3 kádár elégítik ki az ipari szükségleteket a javarészt  mezőgazdasági lakosság körében.

Történelmünkhöz kapcsolódó dokumentum:

FARKAS ANDREA

Szülőfalum (Borota) földrajzi nevei (szakdolgozat)